Kiröhögte a havat :)

Arról már nem írok, hogy ez lassan memoár lesz, nem napló... Ez van. Talán idővel változni fog... talán. 

Ficere egy tünemény. Persze még most is előfordul, hogy időnként úgymond megőrülök néhány tettétől (pl. hűtőből zabtejszín kinyomkodástól, majd szétkenéstől a padlón, fűszertartó kajába borítástól, lehullajtott tűlevél rendszeres és kitervelt szájba vételétől), de mostanra már eljutottunk odáig, hogy bizonyos ideig képes szépen eljátszogatni magában, a lenti szinten lefoglalja magát a lábosaival (értsd: az összes konyhai edénnyel, amikkel körbe bástyázza magát), fakanalaival, labdáival - ez utóbbiakat szokta úgymond "főzni" a serpenyőkben, lábasokban :) A fenti szinten megvannak a jól bevált kis kedvenc zugai, mint pl. a gyerkőcök szekrénye, a hinták, a MOSÓGÉP! :), az ágy, a kis szobája. De azt hiszem, erről már írtam az előző bejegyzésben. Azért mégis, egy idő után egyedül elunja magát és egy kis nyűglődés után odajön hozzám (én általában a gép előtt ácsingózom), belekapaszkodik a lábamba, jelezvén, hogy vegyem fel, szüksége van rám, az odafigyelésemre. Ilyenkor körbejárjuk a szobát és mindig ugyanazokra a helyekre irányít: mosógép feletti kosarak: kivenni és visszatenni vagy kipakolni a mosószeres flakonokat; fali ékszertartó: levenni és odaadni neki az általa kiválasztott fülbevalómat; tetőablak: lenyitni a szúnyoghálót és kopogtatni az ablakon, különféle technikákkal - az egyiken, ami leginkább söprő mozdulathoz hasonlít, nagyokat rötyög :) (mostanában ki is kell nyitni az ablakot...). Legkedveltebb játéka a "kukucska" lett, aminek lényege, hogy ő elbújik valahova - egy fal, vagy egy bútor mögé -, nekem pedig leselkedve-lopakodva meg kell közelítenem mint egy prédát. Ilyenkor sikongatva, izgatottan menekül - már ahogy tud, de én mindig csak az utolsó pillanatban kapom el, amikoris jól össze-vissza puszilgatom mindenhol, belefújok a nyakába, meggyömöszölöm, megzabálom a kis testét. Nagyon érdekes játék ez. Mindig az jut eszembe, hogy a ragadozó lecsap a prédájára - csak itt nem megeszi, hanem - szeretettel "megzabálja". Olyan, mintha egy (vagy több?) előző életbeli (genetikailag belénk kódolt?) sémát szeretnénk felülírni a szeretet nyelvével. És persze mindezt még abban az életkorban, amikor nincsenek szavak, csak a test, a gesztusok beszélnek. Mint az ÉLET elején. Hát nem érdekes?.... Szóval kukucskálunk minden nap, délelőtt, délután, este... sokat. Nagyon édi egyébként. Irtó vicces, hogy legtöbbször a gyerkőcök szekrényének üveg!!ajtaja mögé rejtőzik és onnan vigyorog rám. Izgulni és menekülni csak akkor kezd, amikor az ajtón áthajolva közeledek felé - innen a mosógéphez menekül, a szennyeskosár mögé. Ma délután annyira tökélyre fejlesztettem a sompolyogva közeledést, hogy konkrétan a mosógépbe próbált belemászni előlem! :D Persze nem sikerült neki, mert azért annyira nem kicsi, hogy beleférjen :) Mindenesetre okos ötlet volt a részéről! :)) Végül inkább szokás szerint mellettem!! rohant el - vagy a másik megoldás az szokott lenni, hogy hozzám menekül előlem :))) Cukipofi :)

Mostanában sokszor megölel, megfogja a fejemet, magához húzza, bekapja az orromat, megfogja a kontyomat, copfomat, tetszik neki, felnevet és megölelgeti a fejemet - annyira aranyos!!! Tele van szeretettel - bárcsak ez sose múlna el! Eszembe szokott jutni, hogy remélem, nagyon remélem, hogy megtalálja majd azt a lányt, aki nagyon-nagyon fogja őt szeretni és viszont. Ha ez meglesz, engem nem fog más érdekelni - legalábbis most ezt gondolom. Ez a legfontosabb... Bár... hol van ez még?? :) Dehát mit tegyek, tényleg megfordulnak ilyen gondolatok a fejemben...

A kajálás katasztrofális. Alig eszik. Próbálkozom mindennel, szinte teljesen sikertelenül. Olyan, mintha 5 falatra lenne kalibrálva. Jó esetben. Szinte akármit adok neki, 5 falat után már fordítja el a fejét, löki ki a szájából vagy tolja el a kanalat. Ja bocs, egyet kivéve: a zsíros kenyeret. A jó hagymás-fokhagymás, fűszeres zsírban kisült tarja fagyott zsírját kenyérre kenve, na azt egész nagy mennyiségben burkolja be a kis galád. Bár, ma elégedettnek kéne lennem, mert sikerült egy kis (negyed) banánnal és két mandarinnal megörvendeztetnem. Szerencsére a tápot eszi, így nyugodt vagyok, hogy a nagyon szükséges tápanyagokat azért megkapja. Reménykedem egyébként, hogy ez a nyögve-nyelős kajálás a fogzásnak köszönhető. Már nem csak felül látszik a kisörlője, hanem néhány napja észre vettem, hogy bal oldalon lent is jön ám a kis ÖTÖSKE. Állítólag ezeknek a kibújása nagy kellemetlenséget okoz...

Fürcsizést kifejezetten szereti. Ha mondom neki, hogy "megyünk pincsi-pancsi", akkor felderül az arca és mutogat a fürdőszoba felé :)) A fürdőkádbeli tevékenysége főként az, hogy egy kis lábasból fürdővizet iszik... hiába mondom, hogy nem, teljesen felesleges. Fel is adtam. Úgyhogy issza a fürdővizet. Ez van. Remélem, hogy nem ettől ekcémás a pofija... 

Nagy nap volt a mai, egyébként. Megvettem neki az első IGAZI cipőjét. Egész pontosan egy BAKANCSOT :))) Egy miniatűr, 22-es bakancskát. Egy sor csizmácskát felpróbáltunk, de ez volt az egyetlen, amiben viszonylag tűrhetően tudott járni (kacsázni) és amibe rögtön belecsusszant a lábacskája. Nem volt vészesen drága, csak 4999 Ft. Azt most nem részletezem, milyen bunkók voltak a Deichmann-ban, mert sajnálom rá az időt. Biztosan emlékezni fogok rá. A morcos banyára, aki a végén utólag láthatólag megbánta undok stílusát és próbálta később némi kedvességgel jóvátenni azt, továbbá a marcona biztonsági őrre, aki már az elejétől alig várta, hogy végre beszóljon nekem egyet. (Persze, rajtunk kívül más vásárló nem volt az üzletben :DD). Na mindegy, erről ennyit. A lényeg, hogy a cipőcske nagyon bevált, ma délután felavattuk, minthogy Ficere  láthatóan nagyon vágyakozott, hogy kimenjünk - nem csodálom, kb. két hétig szinte ki se mozdultunk (ajjaj, még a 3 napos betegségéről sem írtam - nem is baj...), így aztán ráöltöttem a kezeslábas anorákját, az új bakancsot és az apától kapott HH kesztyűt. Úgy nézett ki, mint egy csini szuper robot :))) Meglepett, milyen könnyedén járt a bakancsban - sokkal rosszabbra számítottam. Végülis, teljesen kényelmesen haladt benne úgy, hogy fogtam a kezét. Tetszett neki a hóban járni - először csak a teniszpályánkon, majd szépen kivezetett a kertből az utcánkra :) Itt, az út menti havat kezdte el csodálni, beletúrt a kis kezével és ahogy pörögtek a hószemcsék, nagyokat kacagott. Úgy tűnt, baromi szórakoztatónak találja, hogy a hó szanaszét ugrik, ha belepacskol. Na ezt sem gondoltam volna, hogy a hó vicces lehet!! :))) Ficere ma jó kedvében volt - engem is kiröhögött, ahogy eljátszottam, hogy megijedek. Hatalmasakat hahotázott rajtam :))) De ezt már itthon, a séta után, a kukucska játék előtt. Szép, színes napunk volt. Piac és egyéb bevásárlások, ebéd egy hipermarket étkezdéjében (már ez is élményszámba megy!!), új cipő, séta a hóban, kukucskajáték itthon. Délután Bátyó, este Apa, fürcsi (ez utóbbi ma kivételesen fordított sorrendben), esti kajcsi, majd alvás. (Apa épp bealudt legkisebb fiacskája mellett)... :)

Hol is tartunk most?

 Ó, kb. egy kilométeres bejegyzést kellene írnom, azt hiszem... A legokosabb talán az lesz, ha a jelennél kezdem. Ficere csodálatos kisfickó, iszonyatosan csibész, imádnivaló gézengúz, egy igazi kis tündérkrampusz :))

JÁR

Már nagyon ügyesen jár, mindig gyorsabban akar közlekedni, mint ahogy bír, és ami irtó vicces, hogy a biztonságosabb haladás érdekében kirakja maga elé két kis karját, így ellensúlyozva az eldőlés veszélyét :) Igazi "alvajáró" módszer :)) A lába, ahogy a dokibácsi megjósolta, teljesen rendbe jött magától, szépen rakosgatja maga elé, eltűnt a bal oldali (?) befelé csámpa.

OKOS

Jár az agya, dolgoznak a kis agytekervényei rendesen! Figyel minket és kombinál folyamatosan. Továbbra sem a játékok, hanem a használati tárgyak - leginkább a háztartási eszközök - érdeklik és foglalják le legjobban.

Az alsó szinten:

- a mosogatógép - erre, amint a jelenlétében kinyitom, rámászna, húzogatja kifelé az alsó kosarát, illetve kipakolná belőle a cuccokat

- a tűzhely - simán kinyitja a sütőt, rááll az ajtajára, majd tekergetni kezdi (!!) a melegítőlapok gombjait, és közben a szemével fürkészőn keresi (!!!), hol kezd világítani a főzőlap! Mondanom sem kell, a frász kerülget minden egyes alkalommal, tekergetem vissza a gombokat 0-ra, és közben hevesen magyarázom a fiamnak, hogy ezt azonnal hagyja abba, mert nagyon veszélyes. A vége persze az, hogy erőnek erejével lehámozom a sütőajtóról, ami legtöbbször heves nem tetszést vált ki belőle...

- hűtő - már nem hadakozom ellene, sőt, kifejezetten örülök, ha inkább itt turkál, minthogy a tűzhelyet babrálja. Bár, ma kivette belőle, majd leejtette a kókuszkrémes dobozt, aminek a tartalma kifolyt a padlóra, s ez nem tett éppen boldoggá, de általában atrocitások nélkül sikerül megúszni a "hűtőbéli kiruccanásokat".

Fent említettek a favoritok, azonban az alábbiakat is szívesen gyakorolja:

- apával a pulton ücsörögve tenni-venni (oda nyúlni, ahova nem szabad)

- teafiltertartó díszteáskannából a filtereket kiszedegetni és szétbontogatni

- konyhaszekrény ajtót és - fiókokat kinyitogatni, kipakolászni belőle az edényeket

- az edényeket kevergetni, dobálni (ezt egyébként egyre kevésbé)

- néhány napja már nem pakoltatja le velünk a plafon alatti rúdon függő edényeket és egyéb konyhai eszközöket, amiket a múlt héten még rendszeresen leszedetett velünk - még akkor is, ha nem is akart játszani velük :) Különös tekintettel a két teflon serpenyőre, amikért a leginkább rajongott. Néhány napja valahogy nem foglalkozik se velük, se azzal, hogy fent lógnak a helyükön.

 A felső szinten:

- mosogatógép - nyilvánvaló, hogy a mosást elejétől a végéig képes levezényelni :) Gép bekapcs, ajtó kinyit, ruha be, ajtó be, gombokat teker, ajtó ki, ruha ki  - majd ismétlés :)

- hinta és "alfaholdbázis" a slágerlistán lefelé ívelőben - már nem foglalkozik velük annyit, mint régebben. A hinta zenéjét sem indítja el, mint ahogy tette mondjuk egy-két hónapja, amikor állandóan és egyfolytában, kötelező jelleggel nyomogatta azt a bizonyos zenegombot. Most is használja a hintát, de inkább azt a gombot tekergeti (ami sokkal nehezebb), ami a hinta lengését szabályozza. Aztán bele is ül, vagy belekéredzkedik és élvezi, hogy himbálózik :) Az alfaholdbázist is szereti még mindig, de mondjuk napjában egyszer-kétszer rövid ideig zenél rajta.

- ágy: imád hemperegni rajta, dobálja magát a párnákra, gurul, vetődik és közben nagyokat kacarászik, sikongat :)) Ilyenkor persze nem bírom ki, utána vetem magam, össze-vissza gyömöszölöm, csikizem, puszilgatom, együtt vidámkodunk és jókat mulatunk :)

- a kis szobácskája: itt leginkább a fiókok kihúzogatása, majd a ruhák kipakolása, illetve a hősugárzó "kezelése" a fő tevékenysége. Egyre jobban szeret felmászni, majd lemászni az ágyról. 

- csak úgy járkálni: az ágytól a tükrös szekrényig sétálni nevetve, és pusztán élvezni azt, amit csinál, azt, hogy JÁR :) (oda-vissza, oda-vissza többször :))) )

- Eszter és Benő kisszekrénye: na ebből napjában többször is kipakol.

- szennyes kosár: kéri felhajtani a tetejét, majd kiszed belőle néhány ruhát (a múltkor speciel Benő alsógatyájától egyszerűen nem bírtam megszabadítani, minduntalan újból és újból a kezébe került, láthatóan nagyon ragaszkodott hozzá :))) Még szerencse, hogy tiszta volt, de látványra elég gyanús: kopott, lukas, szétmosott, kinőtt, egyszóval elnyűtt gatya volt, de Ficerének valamiért nagyon megtetszett :DD

- habtapi: szedegeti belőle kifelé a kisebb elemeket, majd próbálja visszatenni. Kedvence egy kör alakú forma, ami a hatosnak a belseje :))

CUKISÁGOK

Imádja rágcsálni a fogkeféimet, a STEVIÁS üvegcsét (finom édes), amit állandóan keresnem kell, mert minduntalan magával hordja, amerre jár, aztán egyszercsak eldobja, vagy elejti, vagy egyszerűen csak elég lesz belőle és ott hagyja. Ugyanígy jártam persze a fogkeféimmel is - volt 4!!! db, amikből egyik alkalommal egyet sem találtam a fogmosópoharamban... :-/ Aztán szép lassan előkerültek - egy talán még mindig a hintája alatt hever. (Amit viszont nem értek, hogy hova tűnnek a kávés kanalak??? Szívesen olvasnék egyszer egy értekezést a kávéskanalak vaporizálódásáról, ugyanis a 6 db-ból már csak egyetlenegy maradt meg, holott két hete még volt 3, amit szintén nagyon keveselltem, de még mindig több volt mint 1! Ráadásul a családban csak én használok kanalat a kávéhoz - Emberem üresen issza - ezért ez felettébb gyanús és elgondolkodtató...) Egyébként a tárgyak mostanában nem csak eltünedeznek, de egyirányú helyváltoztatásokat is végeznek: minden a padló felé tendál. Szinte lehetetlenség végighaladni a szobán úgy, hogy ne rúgjak bele valamilyen csörgő-zörgő csodába, esetleg cumisüvegbe, tápszeradagolóba, plüss állatba, ne lépjek rá valamilyen ruhadarabra, edényre, apró játékszerre. A legkellemetlenebb, amikor éjjel csendben osonnék a sötétben, s egyszercsak határozott hangon megszólal Pocak, a kutya: "szeretlek" vagy "szív, piros szív". Ettől csak rosszabb, amikor énekelni kezd: "az ici-pici pókfi, a vízköpőbe bújt" stb. Ilyenkor riadtan keresem a játékkutya jobb talpát, ugyanis ott van a leállító gomb. Brrrr, őrület. Ha már a tárgyaknál tartunk, észrevettem ám, hogy sokkal gyakrabban TÖRNEK mint általában. És nem csak Ficere miatt, hanem miattam is. Valahogy kapkodóbb lettem mint voltam - a múltkor pl. annyira siettem a mosogatógép kipakolásával, hogy ripityára, de RIPITYÁRA- azaz apró darabokra - törtem egy üvegpoharat. Ergo: jól kitoltam magammal, mert egy fél óráig szedegettem a kis üvegszilánkokat a konyhapultról, a konyhapulton sorakozó tartóedényekből és nem utolsó sorban a padlóról... Tegnap egy porcelán tálat sikerült megsemmisítenem, de az legalább "csak" szimplán a földre esett...

De térjünk vissza cukiságokra: imádja meglóbálni a nappali közepére felaggatott bordó mozaik gömböt, aminek az ÁRNYÉKÁT szokta megcsodálni, ahogy himbálózik! Emberem mesélte, hogy egyszer nem volt árnyék (mert nem volt felkapcsolva a villany) és emiatt Ficerke egész elszomorodott :) CUKI :)

Végtelen cukisága még, hogy bújik, ölel, paskol, kapaszkodik, nevetve mászik ránk, hancúrozva ÖRÜL nekünk, felkiált vagy kurjant egyet és úgy ölel meg. 

Grimaszolva felhúzza az orrát és SZUSZOG! :DD Egész régóta grimaszol így, amit fogalmunk sincs, honnan lesett el, vagy talán genetikai adottság volna? Mindenesetre most már mi provokáljuk ki, úgy, hogy őt utánozva szuszogunk neki, erre ő válaszul visszafintorog a kis felhúzott orrával - hát ezen mindig jókat mulatunk _ Artonddal együtt :)

Viszonylag régóta TAPSOL, de pont MA hozzátettem, hogy ez "tapsi-tapsi" és azóta ha mondom, akkor tapsol  - nagy örömmel persze, fülig érő szájjal :)

Van még egy csomó cukiság, de még annyi mindenről kéne írnom, hogy egyelőre legyen elég ennyi -talán még azt megemlítem, hogy megörül magának a tükörben, mosolyog, vigyorog, amikor észreveszi magát benne :))

NEM ANNYIRA CUKI CUKISÁG

Irigy, féltékeny, ugyanakkor nagyon érzékeny. Szégyen vagy nem, ez van. Apa mellől mindenkit elhesseget - főleg engem, de ugyanígy B-t, E-t is. Nem csak elhesseget, hanem idegesen kiabál, mérgelődik - ma konkrétan le akarta szedni rólam Emberem kezét, csak Emberem nem hagyta. Próbálta megértetni Ficerkével, hogy engem is szeret :) Persze Ficerét ez egyáltalán nem hatotta meg...

Irigy: amikor Lulu unitesóék meglátogattak minket, nem adta neki oda a játékait!! MIndet kiszedte Lulu kezéből, még azokat is, amikkel ő nem is akart játszani, csak ne lássa őket Lulu kezében! Ó jajjj!! Minő szégyen, de nincs mit tenni ,szembe kell nézni a tényekkel: Ficere egy kis irigy zsivány. Ezt már csak az űberelte, amikor Szilveszter éjjel, Luluéknál vendégségben Lulu játékait orozta el sorra Lulu orra elől!! Sőt! Látszott, hogy azon járatja az agyát, hogyan lehetne úgy eliszkolni Lulu közeléből, hogy a játékát is magával menekítse! :DD Szerencsére Lulu magasról tojt az egészre, őt csak egyvalamivel lehetett kihozni a sodrából, ha az Anyját is meg akarták kaparintani. Na, az erre utaló magatartás nála is kiverte a biztosítékot: ekkor heves kiabálásban tört ki, nem hagyta magát. Irigy kis kópénk viszont a nagy hangra általában elég érzékenyen reagál: elsírja magát. Lesz mit csiszolgatnunk a viselkedésen, azt hiszem... :) :*

EGYEBEK

Az autózást egyre jobban bírja, nem csak az autózást, hanem a vásárlást is - a legutóbbi alkalmakat szerintem kifejezetten élvezte. Nagyokat nézelődik a baba- vagy bevásárló kocsiból, ha pedig megunta, vagy elege van, kiveszem és felfedező körútra indul - például a ruhafogasok alatt... Ilyen is volt az egyik ruhás üzletben... :)

A kabátjába ügyesen rakosgatja a karocskáit, a sapkát már maga próbálja felhúzni a fejére, ami még nem igazán sikerül neki... :), de a levétel annál inkább.

ÉRTI

Tudja, hogy amikor azt mondom, hogy "megyünk-megyünk, utazunk", akkor elindulunk valahova, érti, hogy "fürcsizünk, lesz pincsi-pancsi" (ilyekor felderül az arca, nevetni kezd, és mutogat a fürdőszoba felé :)) ), érti, hogy felmegyünk, lemegyünk, kicseréljük a pelust, nyomd meg a gombot, csináljunk kávét, porszívózzunk, megmossuk a pofikádat és még rengeteg mást - valószínűleg olyanokat is, amikről sejtelmem sincs. Ma pl. az történt, hogy E. és L. meglátogattak minket, s amikor B. került szóba, Ficere B. cuccaira kezdett mutogatni. Na, itt nekem is elállt a lélegzetem. Persze, lehetne a véletlenre is fogni, de ez elég valószínűtlen. Azt is megérti, amikor elmagyarázom neki, hogy wc-re kell menjek, addig játsszon picit a járókában. Tulajdonképpen simán lehet, hogy majdnem mindent ért. Mert amikor elmagyarázom neki, hogy "ezért-vagy azért ne csináld, vagy ezért vagy azért csinálom így", akkor általában lehiggad, mint aki megértette, miről van szó. Érdekes, ugye? :) Pl. a pelus cseréknél. Előfordul, hogy nincs kedve hozzá, és nem akar a kiságyra telepedni. Többször is volt, hogy elmagyaráztam neki, ki kell szedni a büdi kakit és megnyugodott, hagyta magát... Ilyenek is vannak.

FOG

Ismét kibújt egy fogacska: fönt, a jobb oldalon egy kisrágó. De nem a többi mellett, hanem egy vagy két hellyel odébb. Mindjárt le is csekkolom, melyiknek kéne jönnie, mert ez szerintem elég szokatlan :)

Fuhhh... Még semmit nem írtam a szülinapról, meg a Karácsonyról, meg arról, hogy vendégségben voltunk és hogy ott mi történt.... Lehet, hogy nem is fogok. Meglátjuk. Egyelőre ennyi telt az erőmből és már ennek is örülök... :)

Gyors vegyes ezmegaz

 Már megint annyi mindenről akartam írni... és most itt ülök és nem tudom, hogy össze bírom-e szedni a gondolataimat... Ez a manócska olyan édes!! Egy édes kis cukorbogyózsivány :)

Alvás

Úgy kb. egy hete (de lehet, hogy több - vagy kevesebb... időérzékem elmúlt...) teljesen megváltozott az alvási ritmusa. Előszöris többet alszik nappal - sokszor másfél órákat, este viszont - valószínűleg pont emiatt - sokkal később alszik el. Most már nem is erőltetem a 8-kor alvást, inkább olyan fél 9 felé kezdem el nyugovóra tenni, de nem nagy sikerrel. Általában 9-fél 10 felé alszik be. Addig meg megy a muri - de nem akármilyen ám! Hancúrozik, rohangál (azaz húz minket maga után - járni még nem tud, de futni igen! :D), incselkedik, viháncol... elképesztő. Emberem szerint érzi, hogy közeleg az alvás idő, és nincs kedve hozzá. Hát, ez lehetséges... Viszont így nagyon hosszadalmasra nyúlik a bealtatás és bevallom, sok türelem kell hozzá. Hiába kapja később a bealtatós kajcsit, motolla üzemmódban rója a köröket a szobában, s nem hajlandó még ölben sem megmaradni, nyugton lenni. Nem kevésszer kaptam agyhúgykövet, miközben arra vártam, mikor merül már ki a duracell elem?? S miközben én erre várok, ő kérem szépen nagy elánnal mutogat mindenfele, amerre menni szeretne, sőt, sokszor lekapálózza magát a földre és teper a hintájához, vagy a mosógéphez, vagy tudomisén hova. Arra azért rájöttem, hogy amikor elkezd az ölemben ficánkolni, akkor szépen leteszem az ágyra, és itt várjuk be álommanót. Ez a módszer kb. 3 napja bejön. Igaz, kb. fél óra el kell, hogy teljen addig, de a végén csak kimerül a nagy hancúrban és egyszercsak nem mozdul többet a kis kópé, durmol szépen az ágy valamelyik szegletében. Amíg ide eljutunk, addig össze-vissza dobálja magát az ágyon, nagyokat gurgulázva hahotázik, imádja, ahogy a párnákra, takarókra rávetheti magát és ezt ki is használja alaposan :)

Fejbeverés

Hát miért mindig a fejét üti be??? Szegénynek már akkorákat koppant a buksija! :( A múltkor - a nátha ideje alatt - egyik éjszaka annyit forgolódott, hogy lezúgott az ágyról. Szerencsére ez csak egy matrac, de akkor is félelmetes volt hallani az alsó szinten, mekkorát koppant a koponyája az esés következtében. Rémülten rohantam fel, de szerencsére nagy baj nem történt, főleg hogy szőnyegre esett, de azért kicsit megijedtem.... Azóta leterítek a takarót a matrac aljába is...

Pelusozás-pisilés

Kitaláltunk egy kompromisszumos megoldást (lehet, hogy ezt már írtam???): állva bontom ki, törlöm meg, majd csak akkor fektetem le, amikor az új pelust ráadom. Így teljes békében telnek a pelus cserék. Van egy új szokása: ahogy lekapcsolom róla a használt pelust, pisil picit. Két rövidet. Aztán miután leveszem a pelust, azaz kihúzom a két lába közül, megint pisil - általában szintén kettőt. Hát nem semmi!! :D Jópárszor megjártuk a dolgot - főleg az elején - mert telibe pisilte a harisnyáját, nadrágját. Mióta tudom, hogy mire számíthatok, kivédem a pisit egy vattadarabbal. Többnyire. Ha engedi :)

Nátha

Mintha múlna, de nem szeretném elszólni magam...

A dátháról

 A dokibácsi szerint 4-6 hét. Ha jól emlékszem, nekünk kb. úgy 10 napja kezdődött. Szerencsére a takonykóron kívül más tünet nincs. Persze ez is elég kellemetlen, hisz volt olyan nap, hogy megállás nélkül folyt az orra, a törlést meg utálja, nem hagyja. Az orrszívásról nem is beszélve, de azt már mi sem erőltetjük. Apu szerint felesleges, doki bácsi is csak legyintett rá egyet... úgyhogy... mi is. Úgy veszem észre, nem csak nekem, Emberemnek sincs kedve ezzel gyötörni Ficerét. Orrdugulás összesen kétszer volt, szerintem egyszer egy beszáradt takonydarab miatt, másodszor pedig a LUUF balzsam sokat segített. Az én nyakamra kentem, így mivel Ficere az ölemben próbált bealudni, elég hatékonyan sikerült belélegeznie. Lehet, hogy ez az első alkalomnál volt?... Már nem tudom. Lényeg, hogy az orrdugulás szerencsére nem nagyon jellemző. A takony meg folyik ki, ami egyrészről jó, másrészről nyilván kényelmetlen, nem csak a törölgetés miatt, hanem azért is, mert néha akarva-akaratlanul rászárad egy kevéske az orra hegyére, amit aztán tengervizes oldattal átitatott vattával törlök le - persze nem adja könnyen magát, de legalább nem sír közben... Ja igen, az orrszívás semmit nem számított orrfolyás tekintetében. Amikor az elején kiszívtuk párszor, 5 perc múlva ugyanúgy ott csillogott a víz szerű lötyi a kis orrlukában. Úgyhogy, ez is hozzásegített ahhoz, hogy hamar felhagyjunk a dologgal. 

Sokkal inkább aggasztott az, hogy éjszakánként állandóan lerúgta magáról a takarót és én nem tudtam mindig azonnal betakarni. Kicsit feljebb vettük a fűtést, de ezt sem éreztem teljesen jó megoldásnak. Legjobb lett volna egy hálózsák, de azt meg nem bírja magán elviselni. Addig agyaltam, hogy mit lehetne tenni, míg eszembe jutott egy frappáns ötlet: van egy kötött mellényem, amit amúgyis csak nagy ritkán hordok, arra gondoltam, ez pont jó lesz neki éjszakára. Akárhogy is kapálózik, nem esik le róla, ugyanakkor a mozgásban sem akadályozza. Így is lett: már két éjszakát töltöttünk benne, prímán rajta marad akkor is, amikor a takarót lerúgja magáról és a forgolódásban sem zavarja. Azóta mintha az orra is kevésbé folyna... :)

Zsivány, zsivány... :)

Ma kijátszott engem ez a kis kópé! Nagy elánnal porszívóztam a konyhában, Ficere ezalatt ott sertepertélt körülöttem - egy ideig. Hirtelen arra eszméltem, hogy Ficere SEHOL a látóhatáron. Futás a cserepes virág felé, ami mindig vonzó célpont számára - hisz tiltott. Valóban ott ücsörög - virág, is cserép is a helyén szerencsére - , ellenben Ficere a kezét nézegeti gyanúsan. Közelebb lépek: mindkét tenyere fekete a kosztól... Hát csak belemarkolt abba a virágföldbe! :D Irány a fürdőszoba, egyik kéz, másik kéz, majd látom ám, hogy túl sok a feketeség körülöttünk: na igen, a nadrág is csupa piszok. Arról nem is beszélek, hogy Ficere legszívesebben lenyalta volna a tenyerét... Hát... legalább az egyik tiltott vágya teljesülhetett! :)

Rontó Pál, azaz kő kövön (pontosabban ruha szárazon) nem marad...

 Huhh, Ficere elevensége nem mindennapi. Ártatlan tisztasággal amortizálja romjaiba az embert nap végére. Oly bájos, aranyos, cukimókus, hogy még haragudni sem lehet rá. Előszöris hihetetlen ráérzéssel találja meg azokat a helyeket, tárgyakat, amikhez nem szabad nyúlnia, mert veszélyesek lehetnek. Persze, ezek érdeklik a legjobban: a hűtő, amikor meg van fázva, a sütő, mert olyan izgi volna kirántani az ajtaját, a szemetes, amiben olyan jó lenne turkálni, Apa szervere, amiből kábelek tömege lóg kifelé, az egyetlen földön található virágcserép, amibe olyan klasszul bele lehetne kapaszkodni, a mosogatógép tele szennyes edénnyel vagy anélkül (az alsó kosarát többször is sikerült kirángatni a helyéről). Tegnap a hűtőszekrény egyik polcát kapta ki egy hirtelen mozdulattal, minek következtében jó sok üveg- és porcelán edény landolt a padlón, köztük a kedvenc csészém és csészealjam is, melyek közül az utóbbi nem úszta meg a katasztrófát. Sajnos ki kellett dobni, mivel ripityára tört :((

Ma délután elhatároztam, hogy iszom egy finom kávét, de hogy Ficere se maradjon ki a buliból, vele nyomattam meg a kávé készítő gombot a gépen - ahogy ezt már tettük többször is, - minden rendben is volt addig a pontig, míg a kávé elkészültének pillanatában Ficer bele nem kapott a frissen gőzölgő, zamatos feketébe... Részemről éles sikoly és hirtelen hátraugrás, csésze részéről földre repülés, kávé részéről padlón, tócsába terülés, valamint a hófehér nadrágomon és bandázsomon kövér barna foltok hagyása. A következő pillanatok hisztérikus szitkozódással, mérgelődéssel, bosszankodással, kávé feltörléssel, bosszankodással, átöltözéssel, ruhák beáztatásával, szitkozódással, felmosással teltek. Ficere megilletődve nézett, érezte, hogy valami nem jó történt, főleg miután sikerült olyan határozottan elleneznem, hogy belemásszon a csábító kávétócsába, hogy szót fogadott. A további események alatt az ölemben volt, mivel szerintem picit megszeppent, és nem akarta, hogy letegyem. Így persze nem volt könnyű ruhát beáztatni és felmosni, de megoldottuk. Arra gondoltam, vajon hányszor fog még a kávé a ruhámra ömleni a közeljövőben?... (Minthogy kb. egy hónapja ez már megtörtént az egyik kávéházi látogatás alkalmával). Szóval jobb lesz lelazulnom... Miután túltettem magam a dolgon, kávé feltörölve, ruhák a lavórban, rajtam tiszta nadrág és bandázs, lementem a konyhába és újból lefőztem magamnak a kávét. Ezúttal én nyomtam meg a gombot...

Hancúr

Imád hancúrozni az ágyon, hemperegni a takarók között, ide-oda forogni, dobálni magát a puha párnákra... Hatalmasakat kacarászik, sivalkodik közben, huncutul hív a szemével, hogy hancúrozzak én is vele. És én megyek, rávetem magam, és jól megdögönyözöm... :)